Miután Isten
megteremtette a világot, a világban élt, egyenesen a piactéren. Állandóan jöttek hozzá a panaszaikkal:
valakinek megbetegedett a felesége, valakinek meghalt a gyereke, valaki nem
talált magának munkát - mindenféle, mindenfajta panaszokkal jöttek
szakadatlanul.
És az emberek azt se vették figyelembe, hogy
éjszaka van-e vagy nappal; a nap huszonnégy órájában hallgatnia kellett a
panaszokat, és nem csoda, ha végül kezdett teljesen kiborulni.
Végül a tanácsadóihoz fordult. Ők azt mondták:
- Csak egy megoldás van. Először is rosszul tetted, hogy megteremtetted a világot. Másodszor pedig rosszul tetted, hogy a világban
éltél. Most el kell valahova menekülnöd,
különben ezek az emberek halálra
nyúznak téged.
- De hova bújjak?
- kérdezte.
- Menj az Everestre - ajánlotta valaki.
- Ugyan, te nem ismered a
jövőt -
mondta. - Én ismerem a múltat, jelent, jövőt,
és tudom, hogy
hamarosan lesz egy fickó, Edmund Hillary, aki majd oda is eljut. Es ha egyszer
meglát engem ott, akkor ugyanaz a probléma kezdődik; utak,
repülőterek épülnek, megjelennek a buszok, repülők, éttermek, szállodák mindenfelé... mert jönnek az
emberek panaszkodni, oda is elhozzák a problémáikat utánam, és megint kezdődik elölről minden.
Ekkor valaki más javasolt
valami mást:
- Akkor inkább menj a Holdra…
- Hát nem érted? - mondta az Isten. - Egyetlen hely
sincs a világban, ahová el ne jutna az ember előbb vagy
utóbb.
Az egyik öreg tanácsadó, aki egyébként ritkán
beszélt, azt suttogta az Isten fülébe:
- Én tudok egy helyet, ahol sosem fog megtalálni az
ember: csak bújj belé; Mindenfelé keresgélni fog, de saját magában nem fog
keresni…
Es az Isten azt felelte:
- Igen, ez jó ötletnek tűnik. OSHO
